Története krisztusibb emberré tesz minket – Ervin Gáborra emlékeztek halála évfordulóján

Erdő Péter bíboros 2025. március 18-án Ervin Gábor vértanúsága helyszínén, a Budai alsó rakparton jelentette be, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hozzájárulásával az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye elindítja az 1944-ben nyilasok által meggyilkolt embermentő pap, hittanár, filozófus boldoggá avatásának folyamatát. A boldoggáavatási eljárás posztulátorának Erdő Péter Depaula Flavio érseki tanácsost, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye külügyi megbízottját nevezte ki; teológiai cenzorának pedig Kránitz Mihály teológust, tanszékvezető egyetemi tanárt. Mindketten jelen voltak a megemlékezésen, csakúgy mint Forgács Alajos, a városmajori Jézus Szíve-templom plébánosa.

A megjelenteket Kövesdi Tamás, a Városmajori Katolikus Egyesület volt elnöke, az Ervin Gábor-megemlékezések fő szervezője köszöntötte. Idézett a vértanúhalált halt pap Mutasd meg az Atyát című elmélkedéséből:

A teremtő szeretet nem kéreti magát. Nem vár jó lelkekre, akik majd feleúton elébe mennek, hanem maga megy »bárányként a farkasok közé«. Utat tör az ellenszenv és ridegség bozótjába.

Nem követeli meg mások jóakaratát, hanem létrehozza a jóakarat légkörét. Ezt a szeretetet Jézus Szívétől tanulhatjuk meg. »Mikor még bűnösök voltunk, akkor halt meg Krisztus értünk« – figyelmeztet az apostol (Róm 5,8). A sátán birodalmában gonosztettet gonosztettel, gyűlöletet nagyobb gyűlölettel, sértést bosszúval, büntetést daccal kell fogadni. A világ nagyobb része ma is a sátán szolgálatában áll, újságokból, rádiókból a bosszú, az engesztelhetetlen gyűlölet szavát halljuk. Az Ószövetség igazai kissé enyhítették a bosszú törvényét, nem engedtek a sértésnél súlyosabb elégtételt.

»Mondatott a régieknek: ’Szemet szemért, fogat fogért.’« Krisztus Urunk a hegyi beszédben egészen más szellemet hoz. Az ő Szíve egészen mást tanácsol.

A gyűlölettel szemben szeretetet, a gonoszsággal szemben jóságot. »Aki megüti jobb orcádat, tartsd neki a másikat« (…) Nem babonás, szó szerinti követést akar Jézus Szent Szíve, hanem az irgalom, a megbocsátás, az engedékenység szellemét. Ne a vita tárgyát nézzük, hanem az ellenfél lelki üdvösségét.”

Kövesdi Tamás hozzátette: „Megdöbbentő itt lenni (…) 81 évvel később (…) mintha itt megállt volna az idő (…) szembesülünk itt azzal a rettenettel, amit elaljasodott emberek követtek el (…) és nehéz szívvel és mély együttérzéssel emlékezünk meg az itt meghurcoltakról (…) Hálát adhatunk az Úristen nagy kegyelméért, hogy Ervin Gábor lelkiségével, munkásságával, a hitben a végsőkig való kitartásával és vértanúságával életet adó lelki örökséget hagyott ránk.”

Kövesdi Tamás megtapasztalta: őt magát és mindazokat, akik részt vállaltak Ervin Gábor történetének kutatásában, „az ő története átalakít és formál minket, krisztusibb emberré tesz (…) Nekem például sokat segít a megbocsátásban, és segít nekem az Úr szemével nézni azokat, akik megbántanak. Hálát adhatunk a kegyelemért, hogy ide kerülhettünk és feladatot kaptunk az Úrtól, és ehhez túláradó kegyelmet, amellyel segít nekünk, hogy Ervin Gábor példáját felemeljük és felmutassuk az Egyháznak.”

Kövesdi Tamás kifejtette: ezen a nyomasztó helyen megérinthet minket a kétségbeesés árnyéka: hol volt Isten vigasza? Eszünkbe juthat Jézus felkiáltása: Éli, éli, lamma szabaktani… Ma péntek van, első péntek, „Nagypéntek (…), és felismerhetjük, hogy

Ervin Gábor egész életét átadta az Úr vezetésének, amely egy akkori kortárs kálváriára, egy akkori Koponyák hegyére vezetett, ide a Kapás utcába, ebbe a pincébe, erre az udvarra.”

Ervin Gábor ezen a helyen „bárányként ment a farkasok közé”, ahogy Krisztus is önként vállalta keresztáldozatát. Közben édesanyjával együtt hangosan imádkoztak. A mártírsorsú pap gyakran idézte Szent Pált: „Ne engedd magadat legyőzetni a rossztól, hanem győzd le a gonoszságot jóságoddal”. Ervin Gábor lelkiségében és tragikus sorsában „Krisztus jóságával, a Mindenható kegyelmével legyőzte a gonoszságot. Jézus királyi trónja a kereszt.

Ervin Gábor itt, ezen a helyen Krisztus győzelmes trónjává tette ezt a pincét, ezt az udvart, amíg végül az ő sziklasírja a Duna temetője lett.

Mintha az Úr őt küldte volna számunkra, hogy biztatást, erőt adjon a világ Egyházának és minden jó akaratú ember számára a remény megőrzésére akkor is, amikor nehéz az élet”.

Ezt követően Göncz Balázs, az Állambiztonsági Levéltár osztályvezetője (tagja a Kránitz Mihály és Depaula Flavio által vezetett kutatóbizottságnak – a szerk.), a Kapás utcai nyilas ház történetének kutatója tartott előadást. Elmondta: bár városmajori, gyermekeit iskolába kísérve naponta megállt a Maros u. 44/b előtt, s megnézte Ervin Gábor emléktábláját, mégsem kutatta életének történetét, noha már lassan harminc éve dolgozik levéltárban. Miután azonban régi barátja, Kövesdi Tamás az év elején megkérte, hogy segítsen neki a vértanúhalált halt pap sorsának kutatásában, igent mondott.

A levéltáros emlékeztetett rá: a vészkorszak idején a Magyar Katolikus Egyháznak volt egy, a kommunisták által reflektorba állított papja, Kun páter, de a papság többsége helytállt: hű lelkipásztorok voltak, akik csöndesen tették a dolgukat: kereszteltek, eskettek, gyóntattak, temettek a háborús viszonyok között is. 

Néhányan pedig a vértanúságot is vállalták hitükért, folytatták a római katakombák őskeresztényeinek nemes hagyományát, a közelmúltban mégis méltatlanul a feledés homályába merültek. Közülük három budai mártírt ismerünk, akik az újpogány nyilasok golyói által haltak meg: Kálló Ferenc esperest, majd szinte egy hónapra rá Ervin Gábort és Gusztáv Bélát: ők ketten ebben a házban, ezek között a falak között szenvedtek hitükért, majd haltak mártírhalált.

Göncz Balázs szavaiból kiderült: a Kapás utca az egyetlen, eredeti állapotában megmaradt nyilas épület. A légóhelyiséggel (ahol a megemlékezés zajlott) rendelkező ház 1944 nyarától zsidók számára kijelölt csillagos hely lett, mely előrevetítette az új épület és lakóinak, később pedig foglyainak szörnyű sorsát: a háború után a teljesen kiürült házba beköltözők nem tudhatták, vagy esetleg csak szóbeszédből értesülhettek e falak véres történetéről, mely mindössze három hónapig tartott. A nyilasok októberi hatalomátvételét követően két héttel, november első napjaiban települt át ide a II. kerületi nyilas pártszervezet a Csalogány utca 58-ból. Vezetőjük 1944. december 26-ig Iglódy Ágoston volt, a fegyveres és pártszolgálat vezetője pedig Weinhardt Géza lett. A kerületi nyilas tagok száma korábban 50–200 között mozgott, 1944 felé ez növekedett.

Többnyire itt, a pincében, illetve a földszinten kialakított motozó helyiségben zajlottak az előállítások, az igazolások és a kihallgatások is, az atrocitásokkal egyetemben. Egy egyszerű párttag napi 20 pengőt kapott a szolgálataiért, havi szinten ez a fegyveresek számára öt-hatszáz pengőt jelentett, ami mai áron 500–800 ezer forintos fizetésnek feleltethető meg.

A levéltáros kutatásaira alapozva leszögezte: a hamis papírokkal vagy védlevéllel bujkálók, később az úgynevezett védett, vagy csillagos házakban lakók, a feljelentettek, a kommunisták vagy a nagy értékű budai villákban lakók már november elejétől a nyilasok célkeresztjébe kerültek. Ilyenkor nem számított a kereszt vagy védlevél, a beszállítottakat bántalmazták, megkínozták, elrejtett értékeik átadására kényszerítették. Ez a sors jutott Ervin Gábornak és édesanyjának is. A férfiak származását keresztlevél helyett egyszerű, brutális módon ellenőrizték a kapualjban vagy egy mellékhelyiségben. A tanúvallomások szerint az elfogott, előállított kihallgatottak jajgatása, valamint az udvari kivégzések lövései éjjelente behallatszottak az óvóhelyre is; puskatussal, szíjjal, kábellel, korbáccsal, bikacsökkel és puszta ököllel is ütötték a letartóztatottakat. Arra is voltak példák, hogy a férfi rabokat más, elfogott nők megerőszakolására próbálták kényszeríteni. Volt olyan fiatal nő, akit a pince bunkerajtajához kötözve, a bent lévő foglyok szeme láttára erőszakolt meg egy nyilas.

A körülbelül 25 négyzetméteres pincében gyakran 20–30 rabot is összezsúfoltak. Amikor már elviselhetetlen volt a helyzet, kiválasztottak közülük néhányat, felvitték és agyonlőtték őket.

A nyilasok a foglyok közé beépített emberekkel is dolgoztak, 1944 augusztusában egy ilyen nyilas álszöktetésnek esett áldozatul Ervin Gábor fivére is, mint ahogy a másik, ügyvéd testvére (aki a Szent Kereszt Egylet főtitkára volt) sem kerülhette el a sorsát.

A foglyokat a számonkérők hallgatták ki. Egy-két személyt akár több napon át is vallattak, behozott rokonai előtt. Amikor már mindent kiszedtek belőlük és a további verés is értelmetlennek látszott, kisebb, 5–10 fős csoportban végezték ki őket az udvaron, a fal előtt, az éjjeli órákban, illetve jobb ruhájuk elvétele után lekísérték őket a Duna-partra, ahol sortűzzel végeztek velük, a holttesteket pedig a Dunába dobták.

Jelen állás szerint Ervin Gábort és az édesanyját is az udvaron vagy a Duna-parton gyilkolták meg 1944 decemberének első hetében. Mivel rettenetesen megkínozták őket, valószínűleg az udvaron, majd a holttestüket a Dunába dobták.

A Kapás utcában nyilasok a három hónap alatt 150 embert öltek meg. Az áldozatok közül hatvannak a nevét is tudjuk. Harmincan túlélték a borzalmakat.

Göncz Balázs előadását követően a jelenlévők részleteket láthattak Kiss Richárd és Surányi András készülő dokumentumfilmjéből, amelyben egykori koronatanúk idézik fel az 1944/45-ös szörnyűségeket.

A Kapás utcai megemlékezés a Miatyánk, az Üdvözlégy és a 88. Zsoltár elimádkozásával ért véget, az udvaron.

*

A megemlékezést követően Erdő Péter bíboros, prímás szentmisét mutatott be a Városmajori Jézus Szíve templomban.  

A szentmise után Depaula Flavio, Kránitz Mihály és Forgách Alajos városmajori plébános vezetésével közös gyertyás emlékmenetet tartottak Ervin Gáborék Maros utca 44. egykori lakóházához, ahol Ervin Gábor boldoggá avatásáért imádkoztak. 

Az Ervin Gábor halálának évfordulója alkalmából bemutatott szentmiséről szóló beszámolónkat haramosan közöljük. 

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír