Az eseményen jelen voltak a rendtársak, családtagok, kollégák és az egykori tanítványok.
Adamát Lajos Budapesten született 1959. május 13-án. Édesapja, szintén Adamát Lajos faipari technikus volt; édesanyja, Kiss Rozália pedig védőnő. Három gyerekük, Ferenc, Lajos és Mária közül ő volt a középső. A pesterzsébeti plébániatemplomban keresztelték; majd Kispesten, a Wekerle-telepen éltek. Az általános iskolát a Wekerle-telepi, akkor III. számot viselő általános iskolában végezte, majd 1973–1977 között, egy évvel idősebb bátyját követve ő is a budapesti piarista gimnáziumban tanult tovább. Ottani osztályfőnöke, Kovács Mihály piarista, „az ország első informatikatanára” rá is nagy hatást gyakorolt – ő indította a matematika, a számítástechnika és főleg az akkor teljesen újszerű számítógép-programozás felé.
A gimnáziumban zenei tehetsége is megmutatkozott, később kántorként otthon, a Wekerle-telepen és a környékbeli templomokban is helyettesített.
Tanárai, főként Kovács Mihály és Medvigy Mihály példájára, sőt előbbi kifejezett biztatására, érettségije évében, 1977-ben jelentkezett a piarista rendbe. Fel is vették, de mivel felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karára is, a programozó matematikus szakra, elindította egyetemi tanulmányait is, ami azt jelentette, hogy előfelvételisként behívták katonai szolgálatra. Piarista hivatásában a katonaság alatt is megmaradt, így annak letelte után, 1978 őszén az egyetemet megszakítva megkezdte a noviciátust Budapesten.
A noviciátusi év után 1979-ben képzése a teológiai tanulmányokkal folytatódott a Kalazantinumban, majd ezzel párhuzamosan 1981-től megkezdte az egyetemi tanulmányokat is matematika–fizika szakon. Hatodéves korában, 1985/1986-ban Jelenits István tartományfőnök Kecskemétre helyezte, ott végezte gyakorlótanítását. 1986-ban matematika–fizika–számítástechnika tanárként kapott diplomát, és a kecskeméti gimnázium rendes tanáraként folytatta a tanítást. Eközben, 1987. május 24-én szerzetesi örökfogadalmat tett, december 12-én pedig Marosi Izidor váci püspök Kecskeméten pappá szentelte rendtársával, Földes Ferenccel együtt.
Kecskeméten is szívesen tanította a számítástechnikát, és ott is talált olyan érdeklődő diákokat, amilyen ő maga volt Budapesten.
1996-ban Kállay Emil tartományfőnök Mosonmagyaróvárra helyezte, ahol szintén gimnáziumi tanár, illetve diákotthoni prefektus volt.
Ezüstmiséjekor, 2012-ben arról beszélt a Mosonmagyaróvári TV-nek, hogy a tanítás során a diákokat elsősorban gondolkodásmódjában, szemléletében kell változást elérni. „A szemlélet az, ami megmarad az emberben. Az adatok ki fognak esni, de ha van egy megfelelő szemlélete, azzal mindig jól fogja látni a világot.”
Mosonmagyaróváron a tanítás mellett 2003 és 2006 között házfőnök-helyettes volt, és rendtársaihoz hasonlóan részt vett a plébániai lelkipásztorkodásban, főként a szalézi és a majoroki templomban tartott misékkel. Amikor 2019-ben tartományfőnöke ismét Kecskemétre helyezte; több mint száz hálás magyaróvári diákja szerenáddal búcsúzott tőle a rendház előtti téren.
Kecskeméten újabb négy évet töltött mint a Piarista Gimnázium és Általános Iskola óraadó tanára, valamint a Czollner téri Szent Erzsébet-templom lelkésze. Négy év után, 2023-ban visszatérhetett Mosonmagyaróvárra, és ott folytatta a tanítást. Ekkor szívesen vállalta a hédervári plébánia lelkipásztori ellátását is.
Ezekben az években már különböző betegségekkel küzdött. 2026. április 9-én, életének 67., szerzetességének 48., papságának 39. évében hunyt el.
Részetesebb életrajza IDE kattintva olvasható.
Zsódi Viktor tartományfőnök prédikációjában felidézte Adamát Lajos életének fontos helyszíneit és szolgálatát, kiemelve, hogy nemcsak tudást adott át, hanem szemléletet, tartást és hitet is közvetített. Hangsúlyozta: Lajos atya a tudomány és a hit egységében élt, és pedagógusként a gondolkodás szabadságára, valamint az Istenre irányuló életre nevelt.
„Kedves Lajos! Köszönjük a hűségedet. Köszönjük, hogy megmutattad: a legmodernebb technológia sem ér semmit, ha nincs mögötte emberi tartás és isteni kegyelem. Köszönjük a chateket a tanári szobában, a hosszú trabantos utazásokat, a nagy beszélgetéseket és azt a rendíthetetlen hitet, amellyel a családjaink legnehezebb pillanataiban is mellettünk álltál” – fogalmazott Zsódi Viktor.
A prédikáció teljes szövege ITT olvasható.
A szentmise után a gyászoló közösség ünnepélyes menetben kísérte az urnát a mosonmagyaróvári temető piarista kriptájához, ahol végső nyugalomra helyezték Adamát Lajos földi maradványait. A temetést követően az iskola aulájában tartottak megemlékezést.
Az első felszólaló Lajos atya egykori gimnáziumi osztálytársa, Fekete Tamás volt, aki diavetítéssel idézte fel Adamát Lajos budapesti diákkorát, és már akkor megmutatkozó tehetségét a természettudományok iránt.
Beszédében felidézte tanáraik, különösen osztályfőnökük, Kovács Mihály atya alakját, aki a kísérleti fizikaoktatás és a számítástechnika, programozás tanításának úttörője volt, és akinek örökségét Lajos atya pedagógusként tovább vitte.
Ezt követően Thiesz Aletta, egykori tanítványa emlékezett meg róla a diákok nevében. Mint mondta, Adamát Lajosnak a személyisége volt a legfőbb „módszere”: jelenlétével, figyelmével és bizalmával nevelte diákjait. Partnerként tekintett rájuk, kérdezni tanított, és segített, hogy saját gondolataik révén fejlődhessenek.
„A környezetében szinte észrevétlenül alakultak ki közösségek. Nyitott, befogadó, élő közösségek. Gitárral, beszélgetésekkel, vitákkal. Ő nem volt a középpontban. Nem parancsolt, nem emelte fel a hangját. Figyelt. Engedte, hogy történjenek a dolgok. És intelligenciájával, jelenlétével mederben tartotta mindezt, hogy építő maradjon, ne romboló.”
A diákok megemlékezésének teljes szövege ITT olvasható.
Végül Nyerges-Zombó Katalin, a Mosonmagyaróvári Piarista Iskola főigazgatója búcsúzott a tantestület nevében. Kiemelte: Adamát Lajos összetett, mély személyiség volt, akit nem volt könnyű elsőre megérteni, de közvetlensége, elkötelezettsége és belső derűje maradandó nyomot hagyott mindenkiben. A tudományok és a zene világában egyaránt otthonosan mozgott, és életpéldájával bizonyította, hogy a valódi értékek csendben hatnak tovább.
„A halál nem oltja ki a fényt, csak eloltja a lámpást, mert megvirradt.” A lámpás lehet, hogy kialudt, de a fényed tovább él köztünk. Tovább él azokban a diákokban, akiknek tehetséggondozását vagy felzárkóztatását vállaltad, akik számára mindig megszólítható voltál, azokban a gondolatokban, amelyeket elindítottál bennünk, a még általad betanított gitáros együttes áldozatkész szolgálatában, az általad összeadott házaspárok szerelmében, megszámlálhatatlanul sok emlékben és sok-sok csendes kapcsolódásban, amelyek talán csak kevesek számára voltak láthatók, de annál mélyebbek voltak.”
Nyerges-Zombó Katalin beszédének teljes szövege ITT olvasható.
A megemlékezés agapéval zárult, amely alatt a résztvevők diavetítés mellett idézhették fel a pap, a szerzetes és a tanár életének egy-egy mozzanatát.
Forrás: Piarista Rend Magyar Tartománya
Fotó: Szabó Csaba
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria


































