A Szentatya teljes üzenetének fordítását közreadjuk.
Főtisztelendő Pedro Aguado Cuesta atyának,
a Kegyes Iskolák Isten Anyja Szegény Szabályozott Papjai Rendje (piaristák) általános elöljárójának
Főtisztelendő Generális Atya!
Köszönöm meghívását a Rendfőnökök Uniója és a Rendfőnöknők Nemzetközi Uniója által meghirdetett, a globális nevelési egyezmény helyreállításáról szóló eseményre, mely a világjárvány miatt online formában fog megvalósulni november 12–14. között. Köszöntöm a megszentelt élet intézményeinek vezetőit, akik részt vesznek a szemináriumon, továbbá mindazokat, akik lehetővé teszik e találkozó megvalósulását.
A szerzetesség mindig is az előhadat képviselte a nevelés feladatában. Jó példa erre alapítótok, Kalazanci Szent József, aki elsőként nyitott iskolát a gyerekeknek, de példák azok a szerzetesek is, akik Estadilla községben tanították őt, sőt sokkal korábban a középkori kolostorok is, melyek megőrizték és elterjesztették a klasszikus kultúrát. Ebből az erős gyökérből nőttek ki a történelem minden korszakában a különféle karizmák, melyek Isten kegyelméből képesek voltak alkalmazkodni a különböző helyek és korszakok szükségleteihez és kihívásaihoz. Az Egyház ma arra hívja őket, hogy saját identitásukra alapozva megújítsák elköteleződésüket. Köszönöm, hogy oly nagy buzgalommal és lelkesedéssel ragadtátok kézbe ezt a „váltóbotot”.
Mint tudjátok, a globális nevelési egyezmény hét alapvető elköteleződési területét kívánjuk előmozdítani. Hetet, melyeket három konkrét cselekvési irányban szeretnék összefoglalni: összpontosítás, befogadás és bevonás.
A fontos dolgokra való összpontosítás azt jelenti, hogy a személyt helyezzük a középpontba „értékességével, méltóságával, hogy kitűnjön sajátossága, szépsége, egyedisége, és ezzel egy időben a másokhoz és az őt körülvevő valósághoz való kapcsolódásának képessége”.
A személy felértékelése a nevelést a gyermekek növekedésének és fejlődésének eszközévé teszi, így megfelelő képességek és erőforrások birtokába jutnak egy igazságosabb és békésebb jövő közös építéséhez.
Elengedhetetlen, hogy ne veszítsük szem elől a célt, és ne vesszünk el az eszközök, a projektek és a struktúrák tömkelegében. Az emberekért dolgozunk, ők alkotják a társadalmakat és azt az egyetlen emberiséget, amelyet Isten arra hív, hogy választott népe legyen.
Ennek eléréséhez befogadásra van szükség. A befogadás a másiknak, szolgálatunk címzettjeinek, a gyerekeknek és a fiataloknak a meghallgatását feltételezi.
Megvalósulásához arra van szükség, hogy a szülők, a diákok és a hatóságok – a nevelés elsődleges szereplői – más hangoknak is teret adjanak, melyek nem egyszerűen a saját nevelési körükhöz tartoznak.
Így elkerülhető, hogy bezárkózzanak, hogy csak maguk körül forogjanak, és megnyílhatnak az emberiségből és a teremtésből felfakadó kiáltások felé. Arra kell ösztönöznünk a ránk bízott gyermekeket és fiatalokat, hogy tanuljanak meg kapcsolatba lépni egymással, dolgozzanak csapatban, legyen empatikus a hozzáállásuk, és utasítsák el a „leselejtezés kultúráját”. Emellett az is fontos, hogy tanuljanak meg vigyázni közös otthonunkra, védjék azt meg erőforrásainak kizsákmányolásától, döntsenek a mértékletesebb életvitel mellett, keressék a megújuló, továbbá az emberi és természeti környezetet tiszteletben tartó energiák teljes körű felhasználásának lehetőségét a szubszidiaritás és szolidaritás, továbbá a körkörös gazdaság elveinek figyelembevételével.
Az utolsó cselekvési irány döntő fontosságú: bevonás. A nyitott hozzáállást – melyet mindezeken az elköteleződési területeken megfogalmaztunk – nem értelmezhetjük úgy, hogy meghallgatjuk a másikat, majd megfeledkezünk róla, hanem platformot kell létrehozni, mely lehetővé teszi, hogy mindenki aktívan elköteleződjön a nevelési feladat mellett, mindenki a maga sajátosságaihoz és felelősségéhez mérten.
A bevonás érdekében azon kell dolgoznunk, hogy megadjuk a gyerekeknek és a fiataloknak a lehetőséget, hogy az általunk örökségként rájuk hagyott világot kritikus szemmel vizsgálják,
mely képes megérteni a gazdaság, a politika, a növekedés és a fejlődés területén mutatkozó nehézségeket, és képes olyan megoldásokat találni, melyek valóban az embert és az emberiség családját szolgálják egy átfogó ökológia távlatában.
Kedves testvéreim! Imáimmal kísérem az eseményen képviselt összes intézmény erőfeszítéseit, és mindazon megszentelt személyek és világi hívők erőfeszítéseit, akik a nevelés területén dolgoznak. Kérem az Urat, hogy a szerzetesség – mint mindig is tette – ebben a történelmi időszakban is a globális nevelési egyezmény lényegi részét képezze. Az Úrnak ajánllak benneteket! Kérem Istent, hogy áldjon meg, a Szűzanya pedig védelmezzen benneteket.
Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem!
Testvéri üdvözlettel:
Ferenc
Róma, Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház, 2020. október 15.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Scolopi.org; Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria