A növekedést Isten adja – Ünnep a sepsiszentgyörgy-őrkői közösségben

A szertartás elején Márkus András szentszéki tanácsos, a templom plébánosa köszöntötte az érseket, és felkérte a szentmise celebrálására, kérve, a hálaadásnál emlékezzenek meg arról, hogy 30 éve szentelték fel a templomot a cigányoknak és a városból idejáró híveknek.

Vida Izabella önkéntes és egy roma kislány ajándékot adott át az egyházi elöljárónak: egy áldoztató kelyhet ábrázoló emléklapot, amelyet a gyermekek készítettek; a kép hátára a szerzetesnővérek angol nyelvű megemlékező szövege is rákerült.

„Imádkozzunk a plébánosért, a szerzetesnővérekért, hogy ezt a munkát továbbra is türelemmel, lelkesedéssel, örömmel tudják végezni – fohászkodott a koncelebrált szentmise elején Kovács Gergely érsek. – Imádkozzunk az egész közösségért, hogy maradjanak jó, összetartozó, Istent és templomot szerető közösség.”

Homíliájában a főpásztor kiemelte: az édesanya legszebb vonása, hogy mindig velünk van, amikor szükség van rá; gondunkat viseli. Szűz Máriát egész évben ünnepeljük: szeplőtelen fogantatását (december 8-án), a születésnapját (szeptember 8-án, Kisboldogasszonykor), nevenapját (Mária szentséges nevét szeptember 12-én), augusztus 15-én mennybevételét (Nagyboldogasszony), július 2-án Sarlós Boldogasszonyt, szeptember 15-én a hétfájdalmú Szűzanyát. Vannak olyan Mária-ünnepek, amelyeket azért ülünk meg, mert Fiához, Jézus Krisztushoz kötődnek: Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.), Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.); és további Szűzanya-ünnepek: keresztények segítsége, fogolykiváltó, rózsafüzér királynője, Kármelhegyi Boldogasszony, Havas Boldogasszony… – sorolta a szónok.

A mai ünnepen királynői méltóságában tiszteli az Egyház Máriát; az ünnepet 1954-ben rendelte el XII. Piusz pápa. Nem a saját erejéből lett királynő, nem beleszületett egy királyi családba, hanem kiérdemelte azzal, hogy amikor Isten feladatot adott neki, vállalta, megtette. Nem értette, hogy fog történni, de vállalta. Alázatosan teljesítette mindvégig mindazt, amit Isten rábízott – hangsúlyozta a gyulafehérvári érsek.

Nem mindig könnyű édesanyának lenni, a Szűzanyának sem volt az. Amikor a legnehezebb volt, amikor a tanítványok is eltűntek, ő ott volt a kereszt alatt. Szűz Mária kiérdemelte, hogy a világmindenség királynőjének koronázza Fia – nem véletlen, hogy Nagyboldogasszony után egy héttel ünnepeljük.

Ami a Szűzanyával történt, velünk is az fog történni: elnyerjük az örök élet jutalmát – tette hozzá a főpásztor. – Ha a mennyországba kerülünk, elmondhatjuk, hogy mi is mind királyok és királynők leszünk, mert megkapjuk az örök élet koronáját. Ez fennkölten hangzik, de ez a valóság. „Ha megbotlottunk, álljunk fel. Igyekezzünk mi is úgy élni, ahogy a Szűzanya élt, s akkor ugyanazt a jutalmat fogjuk kapni.”

Kovács Gergely érsek a szentmise végén áldásban részesítette a jelenlevőket, majd kiemelte: Nagyon fontos ez a plébánia a város szegényeinek. Nagyon nagy elhivatottság kell, hogy ezt a munkát valaki harminc éven keresztül végezze. Márpedig Márkus András plébános ezt teszi a nővérek segítségével. Az emberekkel való foglalkozás a legnehezebb; az ember könnyen kiéghet. Cigány közösséggel foglalkozni, amelynek megvan a maga értékrendje, a maga szabályai, nem könnyű – az embernek az ad erőt, ami a Szentírásban szerepel: haszontalan szolgák vagyunk. Szent Pál is ezt mondja: az egyik ültette, a másik öntözte, a harmadik gondját viselte, de a növekedést a jó Isten adta és adja.

A szentmisén a koncelebráló papok mellett Vintila László akolitus teljesített szolgáltatot.

Zenei szolgálattal (hegedűn) közreműködött Miklós Katalin, a Plugor Sándor Művészeti Líceum tanára.

Szöveg: Józsa Zsuzsanna

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír