Solymári Dániel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi ügyekért felelős vezetője a Közel-Keleten és a szubszaharai Afrikában is számos segítő programban tevékenykedik. Személyéhez kötődik többek között a szíriai Homszban kétszáz belső menekült család otthonának helyreállítása és a családok áttelepítése; fenntartható farm kialakítása az ország sivatagos részén. A nemzetközi fejlesztés szakértője. Több könyve is megjelent. Legutóbbi kötete, amely Úton egy jobb világ felé – Ferenc pápa menekültpolitikája címmel látott napvilágot a Vigilia Kiadó gondozásában, a pápa menekülteket és migránsokat támogató migrációs politikájáról szól. Ferenc pápa 2023-ban a Szentszék világi személyeknek adható legrégebbi kitüntetését, a Szent Szilveszter Rend lovagkeresztjét adományozta neki.
A Vatican Newsnak adott angol nyelvű interjújában a szíriai humanitárius válságról beszélt. Az alábbiakban az MMSZ honlapja nyomán közreadjuk a beszélgetés szövegének magyar fordítását.
– Ferenc pápa arra kért bennünket, hogy emlékezzünk Szíriára a konfliktus 13. esztendejében. Ön és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat különösen aktív volt Szíriában. Mit tapasztalt a látogatásai során?
– Mindig megindít Ferenc pápa érzékenysége Szíria – és általában a világ megsebzett területei – iránt. Figyelmünket ugyanis nagyon könnyen és gyorsan eltereljük az emberi szenvedésről.
Szíria valóban egy különösen súlyos, tátongó seb a világ testén, és még mindig kihívásokkal teli terep.
Szíria neve nem „cseng” jól sem Brüsszelben, sem Washingtonban – a nyugati szankciók még mindig érvényben vannak; a humanitárius segítségnek járó mentességek hiányosak és korlátozottak. Legutóbb a törökországi és szíriai földrengések idején tapasztalhattuk, hogy nyugati segély alig, vagy egyáltalán nem jutott el az országba. A Szíriába irányuló banki átutalások továbbra is nehézkesek; az ország gazdasága katasztrofális állapotban van. Az infláció 2023-ban 120-130 százalék volt, ami a mindennapi szükségletek szintjén masszív áremelkedést eredményezett, különösen az élelmiszerek esetében. Ez nemcsak az emberek életminőségére és a társadalmi stabilitásra, hanem mentális egészségükre is hatással van. Az országban nehéz üzemanyaghoz jutni, üresek a benzinkutak; gyakori az áramszünet, egyes területeken jelentős a fertőzésveszély, sok helyen komoly biztonsági kockázat fenyeget. Lassan véget ér a tél. A hideg idő megviselte az embereket, különösen a gyerekek és az idősek szenvedtek sokat fűtetlen otthonaikban. Az ukrajnai háború pedig elterelte a figyelmet Szíriáról. A közel-keleti makrorégióban az ukrán–orosz háborúnak súlyos és azonnali következményei voltak.
– Mindezek ellenére vannak pozitív tendenciák?
– Mindezek ellenére Szíriával kapcsolatban fellendülésről, normalizálódásról és konszolidációról beszélhetünk. Az Öböl-államok, köztük Szaúd-Arábia és az Arab Liga is újra felveszi a kapcsolatot Szíriával. Szíria túlélte a háborút, de szörnyű áron. A háború fő áldozatai a civil lakosságon kívül a keresztény vallási közösségek voltak: igen jelentős károkat szenvedtek infrastruktúrájukban, anyagi és emberi erőforrásaikban, törékenységük és korlátozott önvédelmi képességeik miatt.
Mégis,
amikor velük dolgozom, azt látom, hogy mindent megtesznek a túlélésért, és talán megerősödve kilábalnak a válságból.
Ennek egyedülálló példája a Youssef Absi pátriárka vezette melkita görögkatolikus egyház: közösségük minden vesztesége ellenére nemcsak megmaradt, de mára gyarapodni is tud. Egyházközségi hálózatát építi, fejleszti, erősíti. Igyekszik megtartani és visszacsábítani a külföldre menekült fiatalokat, a menekülteket és tagjait. Ne feledjük: csak akkor van reális esély az újrakezdésre, ha az országon belüli körülmények ezt lehetővé teszik. A szíriai melkiták különösen aktívak ebben a tekintetben. Természetesen komoly árat fizettek. Soha nem felejtem el, miközben a 2023-as földrengés idején embereket evakuáltunk, és Ferenc pápa felhívására válaszul a melkiták megnyitották egyházi intézményeiket a menekültek előtt, megszakítottuk az evakuálást, hogy részt vegyünk az aleppói Imad Daher atya temetési szertartásán, aki a romok alatt maradt…
– Európából hogyan tud segíteni az ottani embereken?
– A szíriai helyzet könnyen félreérthető a nemzetközi közösségen belül. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat, és általában Magyarország különösen érzékeny Szíria iránt. Azt hiszem – talán a történelmi tapasztalatok miatt – átérezzük valamennyire szenvedéseik mélységét. A Hungary Helps Program évről évre jelentős támogatást nyújt a szíriai humanitárius programokra, valamint a helyi egyházak és vallási közösségek fennmaradására. Jómagam számos projektet vezettem: kórházakat, gyógyszertárakat építettünk, humanitárius folyosókat koordináltunk, templomokat erősítünk, és egészségügyi alapszolgáltatásokat nyújtottunk országszerte. De
mindezek egy célt szolgáltak: helyben segíteni, mert oda kell adni a segítséget, ahol baj van, és növelni kell a külső és belső menekültek visszatérési vagy túlélési esélyeit.
Annak ellenére, hogy a Közel-Keletről Nyugatra menekülő emberek száma nagyon magas, a menekültek jelentős része a saját országában kíván élni. Ez különösen igaz a szírekre. Nem véletlen, hogy még mindig
6–7 millió belső menekült él az országon belül. Most az egyik legfontosabb feladat, hogy segítsünk nekik reális lehetőséget teremteni a hazatérésre.
– Mire van most szükség ahhoz, hogy megszüntessük a menekülés okait?
– A kérdésben rejlő alapigazság szembemegy egy nagyon erős „nyugati” gondolkodásmóddal, amely a migrációt pozitív folyamatként képzeli el, vagy legalábbis akként jeleníti meg. A menekülés indokolt lehet humanitárius vagy egyéb okokból – ezekben a helyzetekben emberi kötelesség segíteni. Sokan azonban politikai vagy gazdasági okokból indulnak más országokba. Ugyanakkor ez egy fájdalmas és bizonytalan folyamat, gyakran nemzedékekre van szükség ahhoz, hogy a család menekülés közben szerzett sebei begyógyuljanak. És még nem is említettük a befogadó ország jogos szükségleteit, amelyekbe a menekülteknek be kellene illeszkedniük. Kevés olyan példát látok, ahol az integrációt komolyan veszik; az ilyen programok jellemzően néhány hónapon belül véget érnek. Szíriában jelenleg is több olyan programot koordinálok, amelyek célja a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és a rászoruló helyi lakosság támogatása, hogy az országukban maradásban kapjanak segítséget. Nemrég fejeztünk be egy nagy mezőgazdasági projektet a Dél-Haurán régióban, melynek eredményeként a helyi egyházmegye 15-20 százalékról 60-70 százalékra vált önfenntartóvá. Kétszáz belső menekült családot telepítettünk át Homsz városába, és újítottuk fel otthonaikat, valamint nemrég indítottunk el egy programot Aleppó és Damaszkusz között a családok és mikrovállalkozások támogatására. Tehát vannak nagyon pozitív és sikeres példák.
– Segíti az Európába érkező menekülteket, és segíti a hazatérni vágyókat is, amelynek fontosságára Ferenc pápa is figyelmeztetett a migránsok világnapja idei üzenetében.
– Ferenc pápa valóban erőt ad. A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál a mai munkánk jellemzően kettős: támogatjuk a Magyarországra érkező menekültek integrációját, és erősítjük azokat a menekülteket, akik saját országukban szeretnének élni és boldogulni. Ez az általunk kidolgozott új integrációs séma esetenként másfél-két évig is eltarthat, és minden esetben személyes kíséretet és mentorálást jelent. Ebből a szempontból sikeres modellről van szó, amit a program befejezése után Magyarországot elhagyók alacsony száma is mutat. A helyi segélynyújtás is számos helyen zajlik: többek között olyan programot indítottunk a kenyai nyomornegyedekben élők számára, amelyek révén ki tudtak törni a városi nyomornegyedekből, két év alatt ötven családdal dolgoztunk, ők ma már önálló életet élnek. Szegény, de minőségi életet. Ez egy másik kérdés, amit sokan nem akarnak tudomásul venni:
van érték a szegénységben, és van különbség a szegénység és a nyomor között. Míg az előbbiben összetartó erő van, addig az utóbbi csak szegregál.
De ez egy technikai kérdés, amely ellenkezik bizonyos gazdasági megközelítésekkel, amelyek szerint a szegénység valaminek a hiánya, és mint ilyen, nem lehet pozitív.
– A szankciók és a politikai kihívások légkörében hogyan tud jól segíteni?
– A humanitárius segítségnyújtás, a nemzetközi fejlesztés vagy a menekültekkel való munka olyan tevékenységek, amelyeket magas szinten tanulnak és tanítanak. Számomra a kulcs a terepi jelenlét és az akadémiai reflexió kettősségében rejlik. Ma már az összes általam koordinált programot kutatással kísérjük, és minden a projektünket tudományos igényességgel rögzítjük és publikáljuk. És még egy dolog: a módszereket hozzáférhetővé kell tenni. Emellett a humanitárius munka és a humanitárius vagy vallási diplomácia a legérzékenyebb szakmai területek közé tartozik. Abban különböznek például a klasszikus vagy a hagyományos diplomáciától, hogy bátorságot követelnek a cselekvéshez.
Oda kell menni, ahol a baj van, jelen kell lenni, ahogy Ferenc pápa mondta, meg kell érinteni azokat a sebeket.
Mint legutóbbi magyarországi látogatásán egyik beszédében emlékeztetett: nem elég segítséget küldeni, meg kell érinteni a rászorulót. Sokszor tapasztaltam ezt. Bármilyen jelentős program is volt, amiben részt vettem, az ottani emberek leginkább azért voltak hálásak, mert eljöttünk hozzájuk. Ez azt éreztette bennük, hogy nem felejtették el őket. A velük való találkozás az elkötelezettség egyik legfontosabb része a szolidaritásnak. Egy keresztény szereplőnek azonban további felelőssége is van. Azt mondanám, hogy
a keresztény felelősség nagyobb. Hiszen akkor is tudnunk kell vigasztalni az embereket, ha mi magunk is vigasztalásra és segítségre szorulunk. Ehhez gyakran bátorság kell, bátorság a cselekvéshez.
Az eredeti interjú a Vatican News honlapján jelent meg.
Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat; Vatican News
Fotó: Solymári Dániel; AFP; Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria