„Hála, bátorság és remény” – Megkezdődött a győri bencés gimnázium 400. tanéve – KÉPRIPORT

A négyszáz éves múlt ünneplése újra és újra a jelen és a jövő kérdéséhez vezetett vissza: mit jelent ma keresztény iskolának lenni, és mit érdemes továbbadni abból az örökségből, amelyet nemzedékek bíztak egymásra?

Az iskola jelenlegi és egykori diákjai, pedagógusai, egyházi és világi meghívottak, valamint Győr polgárai együtt adtak hálát a négy évszázados oktatási és nevelési hagyományért.

A szentmisét követő ünnepségen Tóth Konstantin OSB győri perjel, Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát, Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter, az iskola egykori diákja, valamint Pintér Bence, Győr polgármestere mondott beszédet.

A legfontosabb tantárgy a szeretet művészete

Az ember szeretetre született, mert ez a világ szeretetből van – fogalmazott Székely János püspök. A főpásztor szentbeszédében Jézus szavaiból indult ki: aki mindenáron meg akarja tartani életét, elveszíti, aki azonban képes odaadni, ajándékká tenni azt, megtalálja. 

Ez a legfontosabb tantárgy, amit egy iskolának tanítania kell: a szeretet művészete –

hangsúlyozta a püspök.

A nevelés ezért nem merülhet ki az ismeretek átadásában. Mielőtt egy iskola matematikát, nyelveket vagy a számítógépek világát tanítja, az életről, annak értelméről, az igazságról és az ember méltóságáról is beszélnie kell. 

„Egy iskola, ha nem templom, akkor barlang” – idézte Márton Áron erdélyi püspök gondolatát Székely János. Ennek kapcsán kiemelte:

az iskola akkor válhat valóban az ember növekedésének helyévé, ha nem „deszkázza be az eget” a fiatalok fölött, hanem segít nekik föltenni létük végső kérdéseit.

C. S. Lewis képét továbbgondolva a szónok az emberi életet hajózáshoz hasonlította.

Nem elég megtanulnunk úgy haladni, hogy ne ütközzünk másoknak; arra is szükségünk van, hogy a saját hajónk ne süllyedjen el.

Meg kell tanulnunk küzdeni az önzés, a lustaság, az elkeseredés és a különféle függőségek ellen. De még ennél is mélyebb kérdés vár válaszra: „Van-e egyáltalán kikötő? És merre van a kikötő?”

A püspök szerint a jövőbe vetett remény közvetlenül alakítja a jelent. Egy történetet idézett fel egy kitelepítés előtt álló településről, ahol a közelgő megszűnés hírére az emberek már nem gondozták házaikat és kertjeiket. A polgármester így magyarázta az elhanyagoltságot: „Nincs remény a jövőben, azért nincs munka a jelenben.”

A keresztény iskola egyik legfontosabb feladata éppen ezért a távlat megnyitása.

Székely János saját egyházi iskolai éveire visszaemlékezve arról beszélt, hogy tanáraitól „a csodálkozás képességét” is megkapta: annak felismerését, hogy a valóság több annál, mint ami mérhető és megszámolható. „Az egyházi iskolának az egyik különlegessége, azt gondolom, ez: nyitja a szíveket az ég felé. Tanít mélyre látni.”

Ez nem a tudomány komolyságának csökkentését jelenti. Éppen ellenkezőleg: a hit és az értelem egymást erősítheti. Szent II. János Pált idézve hangsúlyozta: „A hit és a tudás két szárny, amelyek együtt emelik az emberiséget.”

A négyszáz éves jubileum jelentését végül a továbbadás képében foglalta össze Székely János. Nemzedékek írják bele a következő nemzedék szívébe „a hit és a szeretet kincseit”. 

A Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban négyszáz éve folyik ez a munka, amelynek végső célja, hogy az ember megtanulja ajándékká tenni az életét.

Ti magatok vagytok a 400 év

Tóth Konstantin OSB perjel a bencés „Ora et labora” – Imádkozzál és dolgozzál – lelkiségét állította a diákok elé.

Felidézte azt a négyszáz évvel ezelőtt kialakított építészeti egységet is, amelyben az iskola, a templom és a szerzetesház összetartozik. A diákok mindennapjait így nemcsak az iskolai csengő, hanem a templom harangja is kíséri – annak jeleként, hogy

az emberi munka és az Isten felé fordulás nem egymástól elszigetelt valóság.

Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát arra figyelmeztetett: a jubileum nem pusztán a régmúlt ünnepe. „Ti magatok vagytok a 400 év” – mondta a diákoknak. Egy iskola történetét ugyanis nem csupán alapítási okiratok, épületek és évszámok alkotják, hanem az egymást követő nemzedékek kérdései, barátságai, vitái, döntései és reményei.

A főapát szerint ezért

nem az a döntő, hogyan változik a technika, hanem az, „hogy milyen emberekké váltatok az itt töltött évek alatt”.

Egy katolikus iskola eredményességéhez olyan kérdések is hozzátartoznak, amelyek nem jelennek meg az érettségi bizonyítványban: megtanultak-e a fiatalok önállóan gondolkodni, megkülönböztetni az igazat a hamistól, és képesek-e a másik emberben nem ellenfelet vagy eszközt, hanem társat és testvért látni.

Különös aktualitást adott szavainak a mesterséges intelligencia térnyerése. A technológia hatalmas mennyiségű információt tehet hozzáférhetővé, de az információ még nem bölcsesség, ahogyan a folyamatos online kapcsolat sem feltétlenül jelent valódi emberi figyelmet. „Attól, hogy a gép hibátlan mondatokat alkotott, még nem tud helyettünk igazat mondani, barátságot kötni, felelősséget vállalni, megbocsátani vagy szeretni – fogalmazott Hortobágyi Cirill OSB. – A mesterséges intelligencia sok mindenben segít majd nektek, de a mesterséges intelligencia nem tud helyettetek emberré válni.”

A jubileumi tanév egyik vezérszavául Szent Benedek Regulájának első felszólítását adta: „Hallgasd!” A figyelem kultúrája különösen fontos egy olyan korban, amelyben szinte minden a figyelmünk megszerzéséért verseng.

A főapát arra kérte a fiatalokat,

hallgassák meg azt is, „aki halkabb, bizonytalanabb, vagy akit a közösség könnyen a peremre sodor”, és tanuljanak meg Isten előtt is csendben maradni, hiszen „életünk legfontosabb kérdéseire nem mindig a leghangosabb válasz a legigazabb”.

A négyszáz éves múlt önmagában senkit nem tesz jobbá – figyelmeztetett. „Az örökséget személyesen kell birtokba venni.” A bencés hagyomány nem ünnepi dísz, hanem mindennapos feladat: tudás, hit, közösség és szolgálat – mondta a pannonhalmi főapát. 

A diákokat ezért kíváncsiságra, kérdezésre és tisztességes vitára biztatta: ne higgyenek el valamit pusztán azért, mert sokan állítják, de ne is utasítsák el csak azért, mert régi. „Keressétek az igazságot, és legyetek készek arra, hogy az igazság időnként megváltoztasson benneteket.”

Három szóval zárta útravalóját: „Hála, bátorság és remény!” – hálával azért, amit az ember örökül kapott; bátorsággal a kérdezéshez, a felelősségvállaláshoz és a jó választásához; reménnyel pedig azért, mert Isten ma is munkálkodik az iskola életében.

Négyszáz évnyi továbbadás

Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter öregdiákként idézte fel a Czuczorban töltött éveit.

Mint mondta, diákként nem a négyszáz éves történelmen gondolkodott, hanem dolgozatokon, sportmeccseken, barátokon és saját jövőjén. Csak később értette meg, hogy az iskola az ismereteken túl „egy közösséget, barátságokat, tartást” és értékrendet is adott.

A jubileum egyik tanulsága szerinte éppen az, hogy egy intézmény nem azért marad fenn évszázadokon át, mert változatlan, hanem mert meg tudja őrizni a lényegeset, miközben képes válaszolni az új kor kihívásaira.

A jelenlegi diákokat arra kérte, jövőjüket ne csupán az egyéni siker felől szemléljék: „Ne csak azt kérdezzétek majd magatoktól, hogy mit tudtok elérni. Azt is kérdezzétek meg, hogy mit tudtok hozzátenni. Mit tudtok jobbá tenni? Mit tudtok továbbadni?”

Szavai összecsengtek a jubileumi ünnepség egyik visszatérő motívumával: az iskola értéke nem abban mérhető, hogy minden kérdésre kész választ ad-e, hanem abban is, hogy megtanít-e jó kérdéseket föltenni.

„Ez a 400 év igaz története. Nem négy évszázad változatlanság, hanem négyszáz évnyi továbbadás. Tanártól diáknak, szülőtől gyermeknek, egyik nemzedékről a következőnek” – fogalmazott a miniszter.

A hagyomány súlyát a jelenért vállalt felelősség adja

Pintér Bence, Győr polgármestere a város és az iskola négyszáz éves kapcsolatát állította beszéde középpontjába.

A győri katolikus oktatás négy évszázada és a bencések 225 éves helyi tanítómunkája szerinte Győr szellemi és polgári fejlődésének is meghatározó része. 

A múlt nagysága azonban önmagában nem elegendő. „A történelmi lépték megkérdőjelezhetetlen, azonban a jelenért és a jövőért vállalt felelősség adja meg a súlyát a múlt érdemeinek” – fogalmazott a polgármester.

Győrt, a „találkozások városát” idézve a folyók képével írta le az iskola küldetését: ahogyan a különböző tájakról érkező folyók közös mederben folytatják útjukat, úgy kell az iskolának is különböző hátterű fiatalokat a tudás közös folyamába vezetnie. „A minőségi oktatás nem válhat sem holtággá, sem elzárt szigetté” – hangsúlyozta.

A négyszázadik tanév kezdetén elhangzott beszédek különböző irányokból ugyanahhoz a kérdéshez érkeztek: mit kezdünk azzal, amit örökül kaptunk?

Négyszáz év önmagában múlt idő. Hagyománnyá akkor válik, amikor a következő nemzedék nem egyszerűen őrzi, hanem saját életében újra megérti és továbbadja. A győri bencés gimnázium jubileuma így nem csupán arra hív, hogy visszatekintsünk négy évszázadra, hanem arra is, hogy előrenézzünk: lesz-e, aki továbbviszi azt, amit elődei értékesnek ismertek fel.

Talán ezért találkozott egymással olyan természetesen a tanévnyitón a négyszáz éves hagyomány és a mesterséges intelligencia kérdése, Szent Benedek „Hallgasd!” felszólítása és a jövő technológiája.

Az eszközök változhatnak, a kérdés azonban ugyanaz marad: megtanul-e az ember figyelni, különbséget tenni igaz és hamis között, felelősséget vállalni, szeretni – végső soron pedig ajándékká tenni az életét.

A jubileumi tanév talán legfontosabb feladata ezért nem az, hogy méltó emléket állítson az elmúlt négyszáz évnek, hanem hogy elkezdje a következőt.

A szentmisét követő ünnepi műsort irodalmi és zenei összeállítás tette gazdagabbá, amely az iskola négyszáz éves örökségét is megidézte.

A jubileumi tanévnyitón bemutatták a 400. tanév tiszteletére készült emlékérmet is, amelyet Lebó Ferenc Munkácsy Mihály-díjas érem- és szobrászművész tervezett, és a Magyar Pénzverő készített el.

Az érem egyik oldalán a győri Széchenyi tér bencés épületegyüttese, a másikon a győri bencések címere látható, motívumaiban felidézve a bencés hagyományt, Szent Mór alakját, Győr városát és az intézményt alapító Jézus Társaságát.

Az emlékérmet a jubileumi tanév kezdetén az iskola diákjai és családjaik kapják meg; az öregdiákok és az érdeklődők szeptember közepétől a Győri Bencés Látogatóközpontban vásárolhatják meg.

A jubileumi tanévnyitó hálaadó szentmise és az azt követő ünnepség ITT visszanézhető.

Forrás és fotó: Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium

Magyar Kurír