Papszentelésre és boldoggá avatásra készülnek Laoszban

A szeptember 16-i szentelésen részt vesznek Vientián, Luangprabang, Szavannakhet és Pakxé apostoli helynökségek püspökei. A boldoggá avatást a pápa küldötteként Orlando Quevedo bíboros, a Fülöp-szigeteki Cotabato érseke végzi. Mindkét eseményt engedélyezte a kormány.

Történelmi pillanatok, a kegyelem éve egyházunk számára – fogalmazott ‪ Louis-Marie Ling Mangkhanekhun püspök, Pakxé apostoli helynöke, és hozzátette: „Nagy öröm mindkét esemény, gondosan készülünk. Fontos számunkra, hogy az ország egyre nyitottabbá válik, s mi is részesülünk ennek előnyeiből. Abban reménykedünk, hogy az állami hatóságokkal és a társadalmi szervezetekkel való együttműködésünket az egyház és a laoszi emberek javára tudjuk fordítani. Mind a szentelés, mind a boldoggá avatás Laosz számára a Szentszékkel és a világegyházzal való kapcsolat megerősítését is jelenti.”

A két jeles eseményre sok vendéget várnak. Már jelezték részvételüket kambodzsai püspökök, akikkel a laoszi főpásztorok egy püspöki konferenciát alkotnak – számolt be az előkészületekről Pakxé apostoli helynöke.

A három, szentelés előtt álló diakónus nagy szentek nevét viseli: Paulus Lattana Szunthon, Augustinus Szegna Szii Bunti és Michael Kanthak Vilae Luong Di.

A Szentatya engedélye alapján 2015 júniusában hirdették ki a tizenhét laoszi mártír boldoggá avatását. Mindannyiukat a hit elleni gyűlöletből ölték meg 1954 és 1970 között Laoszban. Köztük van Joseph Thao Tiên atya, az első laoszi származású pap. Vértanúságot szenvedett tíz paptársa misszionárius volt. A négy világi testvér hitoktatóként dolgozott, köztük Paul Thoj Szjooj, az első laoszi születésű katekéta.

A laoszi vallásgyakorlás helyzetéről a Pápai Missziós Művek németországi szervezete gondozásában megjelent, Georg Evers Ázsia-szakértő által írt tanulmány alapján az alábbiakban nyújtunk összefoglalót.

A tengerektől elzárt, délkelet-ázsiai szocialista köztársaság nagy szomszédok árnyékban – Kína, Vietnam, Thaiföld – későn és küzdelmek árán vált teljesen függetlenné 1949-ben. Húszévnyi polgárháború után a kommunisták vették át a hatalmat, ami üldöztetést jelentett mind a többségi vallás, a théraváda buddhizmus hívei számára, mind a kisebbségben lévő – a lakosság mindössze másfél százalékát kitevő – katolikusok számára. A buddhizmus követői (67%) mellett jelentős az animizmus híveinek száma, a lakosság mintegy 31%-a.

Az ország az 1980-as évek közepétől fokozatosan elkezdett nyitni a piacgazdaság felé, ezzel párhuzamosan a szellemi élet is nyitottabbá vált. 1991-ben fogadták el az új, a vallásszabadságot is deklaráló alkotmányt. Bár a többségi vallás, a buddhizmus előjogokat kapott, az alaptörvény kimondta más vallások – így a kereszténység és az iszlám – gyakorlásának jogát is. A kommunizmus alatt üldözött buddhizmus, bár nem kapott államvallási elismerést, mint a hagyomány védelmezője privilegizált helyzetet élvez.

Laosz 6,3 millió lakosából 45 ezer katolikus vallású. Négy helynökségben húsz pap, százhetven hitoktató és mintegy száz szerzetesnővér végez szolgálatot. Az 1975 végén bekövetkezett kommunista hatalomátvétel után államosították az egyház szociális intézményeit, a kórházakat, az iskolákat. Kitiltották az országból a külföldi misszionáriusokat, fogva tartották a laoszi papokat, hitoktatókat. A vallásszabadság 1991-es kimondásával sem járt együtt, hogy az egyház társadalmi-karitatív szolgálatot vállalhasson, az állam kizárólag a hitéleti tevékenységet engedélyezte számára.

A korlátozott működés hátrányait elsősorban engedélyeztetési eljárások során tapasztalja meg a katolikus egyház, például templomépítések alkalmával. Külföldi misszionáriusok továbbra sem működhetnek az országban. Az alkotmány azt is kimondja, hogy a vallásgyakorlás egyedüli helyszíne a templom lehet, hatósági engedély szükséges, ha ezen kívül vagy olyan településen végeznének igehirdetést, ahol nincs még keresztény közösség. Ugyancsak engedélyhez kötött a külföldi vallási közösségekkel való kapcsolattartás, így például a Vatikánnal való kapcsolattartást is ellenőrzi az illetékes hivatal. Nem engedélyezett az sem, hogy laosziak külföldön vallási tanulmányokat folytassanak, és nem szervezhetők külföldi zarándokutak sem. A katolikus közösségeknek folyamatosan próbára kell tenniük, hol a határ, mi az a pont, ameddig elmehetnek a jelenlegi keretek között.

Pozitív példák ellenére ma is nagyon gyakori eset, hogy az állami hatóságok a katolikus egyház esetében megsértik a szabad vallásgyakorlás jogát. Főként az váltja ki a hatóságok ellenállását, hogy az ország lakói mind nagyobb számban térnek át a katolikus hitre. Az alkotmány azt is hangsúlyozza, hogy tiltott minden tevékenység, ami viszályra, ellenségeskedésre, megosztottságra vezetne a vallások követői között.

Forrás: Zenit.org, missio.de

Fotó: Asianews.com, Ucanews.com

Magyar Kurír