Igazságosabb és testvériesebb világot! – 30 év után – Bemutatták a püspöki konferencia új körlevelét

A rendezvényen jelen volt Erdő Péter bíboros, prímás; Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai; az egyházmegyék és szerzetesrendek képviselői; állami, társadalmi és kulturális életünk, valamint a kormányzat képviselői. A bemutatón jelen volt Czeti István, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium vallási és egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára.  

Székely János püspök bevezető beszédében Jézus kovászról szóló példabeszédére utalt. „Isten országa az igazságosság és a szeretet, a hit és a remény, a jóakarat és az irgalom országa. Mint a kovász, át akarja járni a világot, az emberi szíveket, az emberek életét, hétköznapjait, örömeit, fájdalmait, a családok életét, a házasságokat, de át akarja járni a gazdasági életet, a kultúrát, az egyetemeket, az egészségügyet és az oktatást is.

Krisztus nem másodhegedűsnek jött a világra. Ő nemcsak az Istennel való kapcsolatunkat akarta átformálni, hanem az egész világot.”

Nem véletlen, hogy keresztény eredetű az emberiség első ingyenes kórháza Cezáreában, az egyetemek, az első iskolák. A kereszténység megtermékenyítette a kultúrát, a művészeteket, a jogrendszert, a szociális hálót, felismerte a személy végtelen méltóságát.

A szombathelyi megyéspüspök XVI. Benedek pápa gondolatát idézte, miszerint a világ közélete akkor kerül újra a helyére, ha az emberiség újra látja az élete értelmét. Hozzátette: ezzel az evangéliumi látásmóddal nézünk a mai magyar társadalomra.

XIII. Leó pápa 1891-ben az akkori ipari forradalom következményeit látva megírta az első társadalmi témájú körlevelet, a Rerum novarumot. Az Egyház ennek évfordulóin megszólal társadalmi kérdésekben – folytatta Székely János. – Így tett 1996-ban rendszerváltás után, látva a gazdasági nehézségeket, a privatizáció visszás megvalósulását. Az azóta eltelt 30 év alatt sok változás történt: „Jelentős volt a gazdasági átalakulás, tagjai lettünk az Európai Uniónak, de olyan negatív jelenségek is egyre inkább kopogtatnak, mint az egyre aggasztóbb demográfiai válság, a határaink mellett dúló háború, a klímakatasztrófa, vagy akár a leszakadó, mélyszegénységben élő néprétegeinknek a valósága.” Ezért 2025-ben a Püspöki Konferencia eldöntötte, hogy a 30. évfordulón megszólalnak egy olyan körlevéllel, mely nemcsak elemzés, hanem meghívás is minden jóakaratú ember számára.

Végül arra buzdított az MKPK elnöke, hogy közösségekben, hittanórákon, egyetemeken, a közéletben olvassuk a körlevelet, és beszélgessünk róla: legyünk kovásza egy igazságosabb és testvériesebb világnak!

A körlevelet fejezetenként mutatták be az este folyamán.

A Csodálatos emberségünk című fejezetet Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök ismertette. Hangsúlyozta, más dolog kijelenteni az emberi méltóság és személy iránti tisztelet fontosságát, és más annak megvalósítása. A fejezetek ez utóbbit fejtik ki.

Kiemelte a három dokumentumot, melyre hivatkozik a szöveg. A II. Vatikáni Zsinat szerint Jézus Krisztus tárja fel, ki az ember, és megmutatja magasztos hivatását a nagyobb szeretetre. A Dignitas infinita kezdetű dokumentum első pontja szerepel a körlevélben, az emberi méltóságot hangsúlyozza. XIV. Leó pápa Magnifica humanitas enciklikája az emberi személy védelméről beszél a mesterséges intelligencia korában.

„Ezekben a napokban is mindannyian szembesülünk azokkal a kérdésekkel, amelyeket a mesterséges intelligencia megdöbbentő fejlődése vet fel. S talán azt is látni, hogy

mennyire szükséges lenne, hogy minden felelős vezető összefogjon az ezzel kapcsolatos nehézségek kezelésében.”

Martos Levente Balázs püspök végül párbeszédre, együttműködésre és minden valódi fejlődés igenlésére buzdított.

Popovicsné Palojtay Márta, az MKPK Családbizottságának életvédelmi referense A család: a szeretet tűzhelye és az élet bölcsője című fejezetet mutatta be.

Mint mondta: az ide tartozó témák azok, melyek a legnagyobb társadalmi vitát váltották ki, mint például a család fogalmának a meghatározása, az életkezdeti és életvégi kérdések, a nemi identitás és a mesterséges megtermékenyítés kérdései, az egészségügy és a gyermekvédelem. A körlevél az Egyház tanítását határozottan és világosan képviseli, ugyanakkor empatikusan. Szándéka, hogy minél kevesebb legyen a sérülés az egyén, a család és a közösségek életében. Az Egyház egyszerre törekszik tanító és gyógyító módon jelen lenni a hívek életében, gyakorlati utakat is kínálva a családi életre való felkészítés, a házasságok kísérése, a sajátos családi helyzetben élők és a bajba kerültek támogatásának terén.

A fejezet az emberi személy méltóságáról szól a fogantatástól a természetes halálig. Hangsúlyozza, hogy a másik ember nem tekinthető eszköznek vagy vágyak tárgyának, hanem mindig ajándék.

Az emberi élet értékességét nem lehet a hasznossága szerint megítélni. A körlevél kitér az abortusztablettához és az eutanáziához való hozzáférésre, a házasság fogalmának átértelmezésére, a digitális világnak a családi életre gyakorolt hatására, a gyermektelen házaspárok fájdalmára, a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők méltóságára, a szexuális visszaélésekre és a gyermekvédelemre, külön az egyházi keretek között történt bántalmazásokra és azok helytelen kezelésére. Az Egyház bocsánatot kér az érintettektől és hozzátartozóiktól, és ígéretet tesz a visszaélések megelőzésére és felderítésére. „Egy olyan Egyházat látunk, amely a reményt mutatja fel, ahol még a bűn okozta sebek is a találkozás helyévé válhatnak az Úrral, aki mindent helyreállít.”

Oroszné Obbágy Rita, a Miskolci Görögkatolikus Egyházmegye cigánypasztorációs felelőse és a Görögkatolikus Cigánymissziós Koordinációs Iroda munkatársa ismertette a harmadik fejezetet, amelynek címe: Egy igazságosabb és emberségesebb gazdaságért.

A körlevél sorra veszi az elmúlt 30 év eredményeit, a GDP és a reáljövedelem növekedését, a foglalkoztatottságot, illetve a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását, a magyar tulajdonban lévő vállalatok arányának növekedését – majd a hiányosságokat, egyenlőtlenségeket, a régiók elmaradását is. 200 ezerre teszi azoknak a gyerekeknek a számát, akik súlyos nélkülözésben nőnek fel. Beszél a külföldi munkavállalók, nyugdíjasok, egyszülős családok, fogyatékkal élők, szociális területen dolgozók nehézségeiről; arról, hogy másfél millió ember küzd hazánkban mentális zavarral, valamint a korrupció jelenlétéről, melyet az Egyház minden formában elutasít.

A termelés tényleges célja az ember, minden ember és a teljes ember szolgálata.

Egyházunk sokat tesz a mélyszegénységben élőkért, segítjük őket iskolákkal, tanodákkal és nyitott házakkal is – tette hozzá Oroszné Obbágy Rita.

Végül arra biztatott: merjünk egymás felé fordulni. „Mi élhetünk a fiataljaink elé élhető emberképet. Kezdje mindenki önmagán!”

A negyedik fejezetet – melynek címe Oktatás, nevelés, kultúra – Rubovszky Rita, az MKPK Oktatási Bizottságának főtanácsadója mutatta be.

Ez a rész a katolikus oktatás emberképéről szól, a teljes ember neveléséről. A gyermek fejlődése egységes folyamat – a testi, lelki, értelmi, erkölcsi és közösségi dimenziók nem választhatók el egymástól. A keresztény ember három meghatározó vonással írható le: együttműködő, szolidáris és felelősségvállaló, azaz képes közösségben gondolkodni, észreveszi a másik embert, és saját döntéseiben a közjó szempontjait is érvényesíti. A katolikus iskola célja nem a vallási ismeretek átadása, hanem olyan személyiség formálása, aki képes felelősséget vállalni másokért és a társadalomért.

A körlevél reálisan tekint az oktatás valóságára, beszél a demográfiai változásokról, a pedagógushiányról, a fiatalok identitásválságáról és személyes vallási kötődésük válságáról. A tehetséggondozás mellett a felzárkóztatás és az integráció is az egyházi iskolák alapvető küldetése. A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek nevelése arányában az állami és egyházi szektor közötti különbség már mindössze 1,9 százalék. A körlevél megfogalmazása szerint a digitális tér a fiatalok elsődleges otthona. A lexikális ismereteket közvetítő hitoktatás nem azonos az élő hit felélesztésével, ahhoz személyes példákra, hiteles kapcsolatokra és élő közösségekre van szükség.

Hangsúlyozta, a nevelés középpontjában nem a teljesítmény, hanem az ember áll. „Olyan iskolát szeretnénk, amely valódi kapcsolati tér, ahol a közösségnek megtartó, sőt gyógyító ereje van, mely egyszerre képes a tehetségek kibontakoztatására és a periférián élők befogadására, ahol a keresztény értékek a mindennapi működésben is jelen vannak.

A katolikus iskola nemcsak alkalmazkodik a társadalmi változásokhoz, hanem maga is alakítja a társadalmat méltányosságra, tiszteletre, szolidaritásra és felelősségvállalásra.”

Kuzmányi István, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztő igazgatója ismertette a körlevél ötödik fejezetét, melynek címe Szeretet és igazság a közéletben.

Rámutatott: a kiadvány igényes kivitelű lett, melybe Merényi Zita és Lambert Attila által készített fényképeket helyeztek illusztrációként.

A fejezettel kapcsolatban a szeretet és igazság témájáról beszélt. Kiemelte Tiszteletreméltó Márton Áront, aki a Trianon utáni években és a kommunizmus alatt Egyházunk sziklaszilárd tartógerendája volt, valamint Boldog Iuliu Hossu görögkatolikus püspököt, in pectore (titokban kreált – a szerk.) bíborost. Mindketten a saját nemzetük igazsága mellett – akár azok erényeire, jogaira, vagy jogfosztottságaira, sebeire mutattak rá – álltak ki. A máramarosszigeti börtönt mindketten úgy élték meg mint Isten szeretetének iskoláját, ahol az igazság szó (aleteia) etimológiai jelentése mutatkozott meg: Isten nem felejtkezik el egyik népről vagy nemzetről, támogatásáról, sebeiről, egyetlen szempontról sem. „Isten, amikor az ő sziklaszilárd püspökeire tekint, ott látja az igazságot, ami csak ezen a szereteten keresztül, az evangélium fényében világosodik meg.”

Hozzátette:

Ferenc pápa, XIV. Leó pápa, Gallagher érsek is ebben az értelemben beszél igazságos békéről. És a körlevél és az adott fejezet is ebben a nem leszűkítő, hanem tágas értelemben foglalkozik az igazság kérdésével.

A fejezet kitér arra, hogy a politikai szerepvállalás hogyan lehet a része az Egyház jelenének. Rátapint a magyar társadalom sebeire, szól a munkanélküliségről, a centralizációról, a vidék hangjáról, a határon túli magyarokról, a jó szomszédság ápolásáról, a közbeszéd állapotáról, a jog tiszteletben tartásáról. Érdemi párbeszéddel, a megosztottság meghaladásával szeretetteljes társadalom építésére hív.

Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola megbízott tanszékvezetője, tudományos munkatársa a körlevél hatodik fejezetét mutatta be, amelynek címe: Teremtésvédelem.

Örömmel mondhatnám, hogy karakteres fejezetet mutathatok be, de aggasztó folyamatok állnak a háttérben” – kezdte felszólalását.

2008-ban önálló körlevél jelent meg arról, hogy felelősségünk van a teremtett világért, ezt követte a Laudate Deum és a Laudato si’. Az 1996-os körlevélben egy pont szerepelt a környezetvédelemről, a mostani körlevél azonban teljes fejezetet szentel a témának radikális kijelentésekkel, mert helyzetünk tarthatatlanná vált. Középpontba helyezi, hogy a legkiszolgáltatottabbak viselik a környezeti válságot, a technikai lehetőségek elégtelenek, a fejlődést nem anyagilag, hanem másként kell megközelítenünk. A fejezet ökológiai megtérésre hív a Laudato si’ enciklikának megfelelően. Létrejött már a teremtésvédő óvodák, iskolák, kollégiumok rendszere, de fontos az is, hogy minden egyházmegyének legyen teremtésvédelmi referense, valamint az, hogy bármit teszünk, mindig tartsuk szem előtt a teremtésvédelmi szempontokat.

Felföldi László pécsi megyéspüspök mutatta be a körlevél hetedik fejezetét A fiatalok helyzete és közösségeink megújulása címmel.

Milyen földet hagyunk a jövőnek, és milyen nemzedéket nevelünk a jövőnek? – mutatott rá felelősségünkre a pécsi főpásztor. Mint mondta, a digitális kommunikáció nem képes helyettesíteni a közelséget, a találkozást, így a fiatalok nagy része reményvesztett, szorong, magányos. Olyan közösséget keresnek, amelyben valódi figyelmet, elfogadást és szeretetet tapasztalhatnak meg.

Az Egyháznak kilépő egyházzá kell válnia, amely képes jelen lenni az emberek életében.

A folyamatos digitális zaj korában a csend egyre nagyobb értékké válik. Az ember nem egyedüllétre, hanem szeretetkapcsolatra teremtett személy. A plébániai közösségek legyenek olyan helyek, ahol a fiatalok megtapasztalhatják az elfogadást, a meghallgatást és az összetartozást. A befogadó egyház mentalitása különösen fontos korunk fiataljainak számára, akik sok esetben bizonytalan identitással, lelki sérülésekkel vagy a közösségek iránti bizalmatlansággal élnek.

A szeretet és nyitottság nem jelenti az igazság vagy az evangélium radikális eszményeinek tagadását. Az igazság szabaddá tesz.

Felföldi László püspök rámutatott: az Egyház online evangelizációs jelenléte elképzelhetetlen a fiatalok aktív részvétele nélkül, majd kiemelte, mennyire fontos a remény kultúrájának építése.

Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita ismertette A társadalom spirituális megújulása című fejezetet és a zárszót.

Mint mondta: a körlevél minden jóakaratú emberhez szól, aki felelősséget érez Egyházunk és hazánk jövőjéért, és kész tenni annak megújulásáért. Egyházunk legfontosabb feladata az evangélium hirdetése. Az életszentség nem egyenlő azzal, hogy jobb emberekké kell válni.

Az életszentség önazonosság, hiszen az nem más, mint Isten rólunk való tervének megvalósítása.

Európában és hazánkban a kereszténység sok esetben kulturális identitássá vált, háttérbe szorítva a személyes élő kapcsolatot Krisztussal. Sokan gondolják, hogy Istennek nincs helye a közéletben. Sok hívő életében háttérbe szorul a rendszeres ima és a szemlélődés. Az Egyház feladata tehát, hogy a névleges hittől a megtérésen alapuló tudatos tanítványság felé vezesse az embereket. Egyrészt azt kell segítenünk, hogy a hívek újra fölfedezzék az Istennel való személyes kapcsolat erejét, örömét, másrészt pedig olyan közösségek kialakítására kell törekednünk, amelyeknek megvan a megtartó ereje.

A keresztény boldogsághoz hozzátartozik, hogy azt a gyakorlatban meg akarjuk osztani másokkal. A szenvedőkkel való együttérzés, a velük való törődés mindig szervesen összeforr az Egyház életével. Prófétai küldetésként vállalnunk kell az igazság kimondását olyan helyzetekben is, amelyekben a hatalom, a félelem vagy valakinek az érdeke elhallgattatná a lelkiismeretet. A közösségi média felületén sokszor tapasztalt állandó ítélkezés és megfontolatlan véleménynyilvánítás helyett képviseljük a másik iránti figyelem alapállását! Legyünk az egység, a kiengesztelődés, a béke és az irgalom tanúságtevői! – összegezte a körlevél zárófejezetét a metropolita.

A zárszó mindenkit arra hív, hogy lépjünk rá a szeretet és a remény, a Krisztussal való élő kapcsolat és az imádság útjára – folytatta Kocsis Fülöp érsek. – Építsünk olyan társadalmat, amely védi az emberi méltóságot, támogatja a családokat, szolgálja és erősíti az élet kultúráját.

Legyünk a remény emberei!

A körlevél bemutatóján zenei előadások is elhangzottak. Orgonaimprovizációt játszott Beller Barnabás pedagógiai szakpszichológus és orgonaimprovizátor; énekelt Varga Helena művésznő. Valamint a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola három növendéke is megörvendeztette műsorával a hallgatóságot.

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír